Tudtad, hogy miért álló helyzetben van értelme a gerinctornának?
Sokan azt gondolják, hogy a gerinctréning órán lefekszünk a szőnyegre és csak fekve, max térdelőtámaszban végzünk gyakorlatokat. Pedig semmivel sem töltünk több időt a talajon, mint bármelyik más órán.
A fekvés ugyanis a legstabilabb testhelyzet, tehát nem kívánja meg az antigravitációs izmok működését. Azokét, amelyek a testtartásért felelősek (a gravitációs térben ugye). Logikus tehát, hogy úgy tudjuk őket trenírozni, ha minél inkább kitesszük őket a gravitáció lefelé húzó hatásának.
Mivel célunk az, hogy függőleges helyzetben (állva, ülve) megfelelően tudják tartani egyes testrészeinket, ezért ezekben a helyzetekben kell a gerinctorna gyakorlatokat is végeznünk.
Természetesen használunk az óra második részében talajgyakorlatokat is (pl. hasizom-erősítés, stretching), de minden más állva (esetleg nagylabdán ülve) történik.
A mélyhátizmok erősítésére például kifejezetten rossz választás a hasonfekvésben végzett törzsemelés, több hátránya van, mint előnye… Erről egy korábbi cikkemben már olvashattatok itt: Mélyhátizom-erősítés modern szemlélettel
Sokkal hatékonyabbak és biztonságosabbak az állásban, törzsdöntéssel végzett gyakorlatok, hiszen:
- nem stresszeled a csigolyák kisízületeit a túlzott hátrahajlítással,
- derékfájósoknál így kizárható a fájdalom (nem záródnak az imént említett kisízületek),
- nagyobb mozgáspályán lehet dolgozni,
- és rengeteg más gyakorlattal kombinálható (egyensúly, karmunka, eszközök stb.).
Idősek tornájára különösen igaz, hogy igyekezzünk minél inkább függőlegesben tornáztatni őket (ülve is jobb, mint fekve!), hiszen a célunk, hogy minél tovább járni tudjanak.
Szóval ha nem fekvésre akarjuk edzeni a vendégeket, magunkat, akkor „talpra, magyar”!
(Természetesen bizonyos betegségeknél, sérüléseknél, műtétet követően a fent leírtak nem érvényesek!)
